Tanács Lajos professzor úr - Nekrológ

Nekrológ

A vadméhek biológiája vagy a búza minősége - kevesen tudnak maradandót alkotni két ennyire különböző tudományterületen. Tanács Lajos közéjük tartozott.

Budapesten született 1944. november 25-én, de gyermekkorát már Szegeden töltötte. Egyetemi tanulmányait is itt, a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán folytatta, ahol 1970-ben vette át biológia-kémia szakos középiskolai tanári diplomáját. A biológiai tudományok kandidátusa tudományos fokozatot 1987-ben szerezte, 1996-ban pedig Keszthelyen, a Pannon Agrártudományi Egyetem Georgikon Mezőgazdaságtudományi Karán habilitált. Az egyetem elvégzése után, bő másfél évtizedig nevelőtanárként, illetve szakközépiskolai óraadóként dolgozott. A Szegedi Tudományegyetem Mérnök Karának jogelődjénél 1987-ben kezdte munkáját főiskolai docens, később főiskolai tanár, majd 1998-tól egyetemi tanár beosztásban. 1995-től egységvezetőként irányította az Élelmiszertudományi Tanszék munkáját. 2007. július 1-től az SZTE Mezőgazdasági Kar Növénytudományi és Környezetvédelmi Intézetének professzora, 2009-ig, 65. életéve betöltéséig, a Kar tudományos dékán-helyettese, 2014-től professor emeritusa.

Több évtizedes oktatási tevékenysége során több mint egy tucat tantárgyat oktatott, igen széles skálán, az élelmiszerhigiéniától a kertészetig. Ezekhez több tankönyvet és jegyzetet készített, melyek közül kiemelendő a már emeritusként befejezett, egyedülálló trilógiája a mezőgazdasági termékfeldolgozásról. Hallgatói rendszeresen szerepeltek tudományos diákköri konferenciákon, többször is helyezést elérve az országos megmérettetéseken.

Tudományos tevékenysége kezdetektől fogva a szegedi Állattani Tanszékhez kötődött. Emellett, már a 70-es évektől bekapcsolódott a Magyar Természettudományi Múzeum Állattára, valamint a Tiszakutató Munkabizottság kutatásaiba. Fő kutatási területe a ruderális területek és az agrokultúrákat szegélyező viszonylagos természetes gyeptársulások vadméh közösségei ökológiai viszonyainak vizsgálata, különös tekintettel a méhalkatúak tevékenységét befolyásoló biotikus és abiotikus faktorokra. A Magyar Természettudományi Múzeum Állattárának kutatási programjában végzett taxonómiai munkái során a tudomány számára kettő, míg a Kárpát-medence faunájára nézve 14 új vadméh fajt írt le.

Egész pályafutását végig kísérő, a vadméhekkel kapcsolatos szenvedélyes kutatómunkája mellett, közel három évtizede a Mérnöki Karon megkezdte a különböző agrotechnikai kezelések és a búzafajták malom- és sütőipari paraméterei közötti összefüggések vizsgálatát, mely területen szintén jelentős hazai és nemzetközi publikációs tevékenységet folytatott. Tudományos közleményeinek száma közel 200, előadásainak száma meghaladja a 100-at. Szakterületein való ismertségét publikációinak 300-nál is több független idézője is mutatja.

Széleskörű szakmai tapasztalatait számos tudományos szervezet tagjaként hasznosította. Tagja volt a Magyar Rovartani Társaságnak, a Nemzetközi Hymenopterológiai Társaságnak, a Tiszakutató Munkabizottságnak, a SZAB Környezetvédelmi Munkabizottságának, az MTA Köztestületének, a Gabonakutató Nonprofit Kft. Tudományos Tanácsának és a Magyar Élelmezéstudományi Egyesületnek. A Magyar Biológiai Társaságnak 1998 és 2002 között vezetőségi tagja, míg 2002-től a Szegedi Csoport elnöke, 2014-től társelnöke. Aktív szervezőmunkája eredményeként a csoport tevékenysége új lendületet kapott, programjaik a szegedi tudományos ismeretterjesztő rendezvények rendszeres érdeklődésre számot tartó eseményeivé váltak, a csoport számos tagja nyerte el a Társaság különböző kitüntetéseit – köztük professzor úr is a Gorka Sándor Díjat.

A Magyar Biológiai Társaságtól kapott kitüntetés mellett, pályafutása talán legnagyobb szakmai sikereként értékelte, hogy 1997-2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjban részesült. Ezeken felül Miniszteri Dicsérettel, és többszöri Dékáni Dicsérettel is értékelték munkáját.

Tanács Lajos régi vágású professzorként hitt abban, hogy minden hallgatóval képes elsajátíttatni a tananyagot, és ezért kitartóan bevetett minden oktatói eszközt. Feladatának érezte a diákok általános műveltségének gazdagítását is, legyen szó akár a napóleoni háborúkról vagy az operettek világáról. Szívósan ragaszkodott ahhoz is, hogy munkatársai megszerezzék tudományos fokozatukat, eljussanak konferenciákra, bővüljön a publikációs listájuk. Sokan a mai napig hálásak neki ezért.
Kitartása segítette a gyógyíthatatlan betegsége elleni küzdelemben is az utolsó években. Vállalta a szervezetét lassan felőrlő kezelést is, hogy minél több időt tölthessen még szeretett családja - felesége, lányai és imádott unokái körében. Küzdött az utolsó pillanatig.

Személyében Karunk egy kivételes oktató-kutató egyénisége távozott közülünk, bölcsessége, tudása, tapasztalata hiányozni fog. Nyugodjon békében, emlékét megőrizzük!